"Egy dolgot utálok nagyon - unatkozni!"

Drámatechnikák az idegen nyelv oktatásában

Sebők Gábor
szakvezető tanár (angol nyelv)
PTE 1. Sz. Gyakorló Ált. Isk.

2005.

            Amikor a kisgyermek elkezd beszélni, elkezdődnek a szerepjátékok is. Érdekes megfigyelni, hogy a kicsik hogyan utánozzák szüleik, testvéreik vagy mások mozdulatait, szavait kifejezéseit. Az utánzás során nemcsak a személyiségük, de anyanyelvük szókincse is rohamosan fejlődik, az anyanyelv nyelvtani szerkezete is megszilárdul. Minden gyermek szeret szerepet játszani. Szerep mögé bújva szabadabban - gátlásait feloldva - képes megnyilatkozni olyan témákban is, amelyekben egyébként nehezen nyílna meg. Az idegen nyelvek tanításának legfontosabb célja: képessé tenni tanulóinkat az adott nyelven történő - gátlásoktól mentes - kommunikációra. E cél elérésének leghatékonyabb módszere a drámatechnikák alkalmazása a nyelvoktatásban.

            A hagyományos drámatechnikákkal foglalkozó szakirodalom igen gazdag. Akár a dráma tantárgyhoz, akár idegen nyelvek oktatásához alkalmazható gyakorlatokhoz könnyen hozzájuthatunk. Ezek a kapcsolatteremtő, kommunikációs-, koncentrációs- és bizalomjátékok jól alkalmazhatóak a nyelvoktatás bármely szintjén, akár bemelegítő, lazító vagy levezető gyakorlatokként, akár egy adott szókincs vagy nyelvtani szerkezet elsajátítására. Én mégsem ezekről szeretnék beszélni. A címtől eltérően inkább az úgynevezett "szerepjátékokról" szólanék, amelyeket részben a tanítási dráma konvencióiból adaptáltam, részben hagyományos kommunikációs gyakorlatokból alakítottam át, másokat magam találtam ki.

            Azok a technikák, melyeket ismertetni szeretnék, már bizonyos szintű nyelvtudást feltételeznek, ezért - elsősorban emelt szintű csoportokban - főként hatodik osztálytól alkalmazhatók. De ahogy egy hangszert sem célszerű behangolás és gyakorlás nélkül megszólaltatni, ez esetben is szükség van némi előkészítésre és gyakorlásra, hogy azután maga a játék is élmény lehessen.

 

A) Behangolás

            Az alsó tagozatban még igen kevés szóval, bizonytalan nyelvtani szerkezetekkel rendelkeznek a gyerekek, de ahhoz, hogy később a szerepjátékok jó működhessenek, már itt is van feladatunk. A szerepjáték akkor nyújt élményt igazán, ha valamennyi színészi képességünk is van. Ennek kialakításához az első lépés a hangutánzás. A nyelvtanítás egyik hagyományos módszere a magnóról hallott mondatok ismételtetése a tanulókkal. Célja a helyes kiejtés és intonáció gyakoroltatása. Ahhoz, hogy elérjem, hogy tanulóim pontosan utánozzák a hallott szöveget, az egyéb zajokat (kutyaugatás, ajtónyikorgás, rakéta kilövésének zaja stb.) is utánozniuk kell. Ezt annyira élvezik, hogy észre sem veszik: a nyelvi egységeket is hűen imitálják.

            A gyerekeknek gyakran kell párbeszédeket, rövid jeleneteket szó szerint megtanulniuk. Ezeket a szövegeket azonban nem elég elmondaniuk, de el is kell játszaniuk. Eleinte én is beszállok, mindig más és más szerepben . Ha kell macska vagyok, és négykézláb nyávogok, vagy én vagyok a síró kisbaba stb. Így a gyerekek látják: nem kínos, ha beleélik magukat az egyes szerepekbe, sőt nagyon élvezik, hogy "színészkedhetnek". A tapasztalat azt mutatja, hogy az így gyakorolt szövegek sokkal gyorsabban és mélyebben rögzülnek, mint a hagyományos memoriterek.

 

B) Ujjgyakorlatok

 

             Ötödik osztálytól kezdődően a kötött szövegeket már módosítaniuk is kell. Eleinte az eredeti jelenetek párbeszédeit bővítjük. Majd a tanult olvasmányokat olyan párbeszédekkel egészítjük ki, amelyek a történetben nem szerepelnek ugyan, de elhangozhattak volna. Később olyan elemeket kell beépíteniük, amelyeknek semmi közük sincs az eredeti szöveghez, de beilleszthetőek. Például néhány szót vagy mondatot kapnak, amit bele kell kombinálniuk a jelenetbe, vagy egy olyan szereplőt vagy tárgyat kell beépíteniük a történetbe, aki/ami egyáltalán nem szerepel az eredetiben. Változtatunk a helyszínen, vagy másik időbe kell tenniük a sztorit.

 

c) Szerepjátékok élesben

 

            Megfelelő előkészítés után jöhet az előadás. Hatodik osztálytól már olyan szókinccsel rendelkeznek a gyerekek, hogy nem okoz gondot, ha az adott olvasmányoktól el kell térniük, a saját szavaikkal szabadon, gátlásoktól mentesen játszhatnak. Az alábbiakban néhány olyan technikát fogok ismertetni, amelyeket a tanulóim nagyon kedvelnek. Néhány esetben - a könnyebb megértés érdekében - egy ismert mesén keresztül próbálom elmagyarázni a módszer lényegét. (Piroska és a farkas meséje).

 

            Madame Tussaud Viaszmúzeuma

A tanulók a történet egyes jeleneteit úgy ábrázolják, mintha egy viasz szoborcsoportot alkotnának.

a) A többi tanulónak ki kell találniuk, melyik jelenetet látják.

b) A szoborcsoportnak címet kell adniuk.

c) A tanár a szobrot alkotó tanulók vállát egyenként megérinti. A megérintett tanulónak egy olyan mondatot kell mondania, amit az ábrázolt szereplő abban a pillanatban mondana vagy gondolna.

(pl.: Piroska és édesanyja csomagolnak az útra, a kislány és a farkas találkozása stb.)

 

            Pletykafészek

A szereplők jellemzésére használható módszer. A tanulók szerepekbe bújnak (a történet valamelyik szereplője vagy kitalált személy), és annak a szemszögéből alkotnak véleményt az adott karakterről. Hogy ne legyen káosz, a terem közepére helyezünk két széket, (pletykapad) egyikre ül a tanár, és mindig az ül le a másik helyre, aki véleményt akar mondani. Ha valamelyik tanuló az előtte szólóval vitatkozni szeretne, a tanár vállát érinti meg, és az ő helyére ül. (pl.: Piroska egyik osztálytársa szerint a kislány fejével valami baj van, mert azt állítja, hogy beszél az állatok nyelvén.)

 

            Telefonbeszélgetés

Két szereplő telefonbeszélgetése adott témáról. Maga a módszer ősrégi, de ha csavarunk rajta egyet, mulatságos is lehet. (pl.: a farkas barátja, a róka, meglátja Piroskát az erdőben és telefonál a haverjának, hogy "megjött a kaja".)

 

            Egyirányú telefonbeszélgetés

A tanulók egy témáról telefonbeszélgetést folytatnak, de csak az egyik fél hallható. Úgy kell beszélniük, mintha a másik oldalon lévő szereplő szavaira reagálnának. Nehezítésként a válaszokból ki kell derülnie, mit mondott a másik. (pl.: Piroska édesanyja beszélget a nagyival telefonon, és akkor tudja meg, hogy beteg, és nincs otthon semmi ennivaló.)

 

            Dilemma

A történet szereplője olyan helyzetbe kerül, hogy döntést kell hoznia. A tanulók két csoportra oszlanak. Az egyik csoport az egyik lehetőség mellett ál, a másik az ellenkező véleményt képviseli. Sorra mondják érveiket, hogy meggyőzzék a szereplőt. A tanár (a szereplő bőrében) a két csoport közé áll, és egy képzeletbeli vonalon mindig abba az irányba mozog, amelyik oldalról az érv elhangzott. A végén az a csoport nyer, amelyik oldalra a tanár odaér. (pl.: Piroska édesanyjának fontos üzleti tárgyalása van, amit nem mondhat le, ezért nem tudja mit tegyen. El merje engedni a kislányt az erdőn keresztül vagy sem?)

 

            Ki (mi) vagyok én?

A tanulók hátára ragasztunk egy cédulát, amelyen egy személy vagy tárgy látható (vagy a neve olvasható). A többiek megpróbálják elmagyarázni, ki (mi) is ő a játékban. Ha kitalálja, a cédulát levesszük róla. Ha nem, kiesik a játékból. (pl.: Piroska édesanyja készíti a csomagot a nagymama számára. A gyerekek hátára olyan dolgok nevét vagy képét tesszük, amelyek belekerülhetnek a kosárba. Ha nem találják ki, mi van a hátukon, szegény nagyinak arról a dologról le kell mondania.)

 

            Vándorúton

Elsősorban a szövegértést fejlesztő technika. A tanulók úgy tesznek, mintha úton lennének. A tanár közben leírja, milyen helyeken járnak, és a tanulóknak aszerint kell viselkedniük. (pl.: Piroska útja a nagymamához. Mocsárban jár, egy patakot kell átugrania, hall valami félelmetes zajt stb. Ebben az esetben valamennyi tanuló egyszerre játssza Piroskát.)

 

            Némafilm

a) A tanár előad egy eseményt (jelenetet) némajátékkal, majd a tanulók elmesélik, mi történt.

b) Az eseménysort egy (vagy több) tanuló írásban megkapja, majd azt némajátékkal előadja.

c) Dokumentumfilm (nehezebb változat). Az előadott némajáték közben a látott eseményeket a tanulók dokumentumfilmszerűen kommentálják. (pl.: Piroska az erdőben virágot szed, mérges gombát talál, megijed valamitől, de kiderül, hogy csak egy nyúl stb.)

 

            Belső hangok

A terem közepére teszünk egy széket. Erre ül egy önként jelentkező tanuló. A többiek köré állnak, és úgy beszélnek, mintha ennek a szereplőnek a gondolatai volnának. (pl.: a farkas nem tudja eldönteni, hogy mit tegyen: megegye-e Piroskát, hagyja futni a későbbi jó falat reményében? Mi lesz, ha jön a vadász? stb.)

 

            Egyszavas párbeszéd

A történet valamelyik jelenetének eljátszása egyszavas mondatok segítségével. A módszer egyszerűnek látszik, mivel nyelvtani tudást nem igényel, azonban nagyon nehéz, ha az a feltétel: minden lényeges dolognak el kell hangoznia. (pl.: Piroska és a farkas találkozása:

F: Helló!

P: Szia!

F: Hova?

P: Nagymamához.

F: Miért?

P: Beteg.

F: Messze?

P: Eléggé.

F: (kosárra mutat): Kaja?

P: Igen

F: Nekem?

P: Nagyinak.

F: Kérek!

P: Nem.

F: Irigy! stb. stb. stb.

 

 

            Beépített szavak, mondatok

A tanulóknak a történet egyes jeleneteit kell eljátszaniuk úgy, hogy olyan szavakat, mondatokat kell beépíteniük, amelyeknek semmi közük az eredeti történethez. (pl.: Piroska történetének eljátszásakor hangozzanak el: a "megasztár" vagy a " vonatjegy" szavak, illetve a " Nincs kedved teniszezni?" vagy " Nem vagyok valami jó matekból." mondatok.)

 

            Szinkronizálás

A tanulók némajátékkal eljátsszák a történet valamelyik jelenetét, miközben a többiek megpróbálják szinkronizálni őket. (pl.: Piroska beszélgetése a nagymama ágyában fekvő farkassal. Négy főre van szükség, kettő némajátékkal játssza a jelenetet, a másik kettő a szinkronhang.)

 

            A bíróságon

A tanulók a vádlott, a tanúk és a bíróság tagjainak szerepében az egyik szereplő tárgyalását jelenítik meg. (pl.: a farkas a bíróság előtt)

 

            Tárgyi bizonyíték

Olyan tárgyakat mutatunk fel a tanulóknak, amiknek semmi közük az eredeti történethez. A feladat az, hogy találják ki, hogyan illeszthetőek be a történetbe.(pl.: egy pipa vagy egy töltőtoll)

 

            Stílusváltás

A történetet (vagy egyes jeleneteit) a tanulók különböző stílusokban játsszák el. (pl.: krimi, szappanopera, vígjáték, dokumentumfilm, sci-fi, reklámfilm stb.)

 

            Időgép

A történet eljátszása más időbe vagy helyszínre áttéve más szereplők, esetleg tárgyak beépítésével. (Pl.: a jövőben játszódjék Afrikában, egy pár görkorcsolya vagy egy lovag is szerepeljen benne stb.)

 

            Filmezés

Egy televíziós stáb dokumentumfilmet készít a történet szereplőivel. A tanulók a stáb valamelyik tagját, illetve a történet szereplőit alakítják. (Jó lehetőség a gyengébbek bevonására, mert a csapónak, operatőrnek stb. nem sokat kell beszélnie.)

 

            Hamis vég

A tanult történet eljátszása más, a tanulók által kitalált befejezéssel.

 

            Reklám

A kereskedelmi televíziók mintájára az előadott jelenetet időnként reklámokkal kell megszakítaniuk, azzal a kikötéssel, hogy a reklámoknak kapcsolódniuk kell az éppen elhangzott mondatokhoz vagy eseményhez.

 

            Találj ki egy történetet!

 

A tanulók legjobban azt a játékot szeretik, amikor semmi kötött történet vagy szöveg nincs. Megadok két szereplőt (lehetőleg igen extrémet), egy tárgyat és egy helyszínt, és ezek alapján saját maguknak kell kitalálniuk egy olyan jelenetet, amelyik valami poénnal végződik. (pl.: egy boszorkány, egy ideges rendőr valamint egy fél pár zokni találkozása a sivatagban.)

             

 

 

D) Csoportok (párok) kialakítása

 

            A szakirodalom szerint a pár- és csoportmunkák esetén az a hatékony módszer, ha mindig más és más tanulók alkotják azokat. Nyelvtani szerkezetek rögzítése esetén egyet is értek ezzel. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy szerepjátékok esetén az összeszokott tanulók szívesebben és gyorsabban dolgoznak, mintha mindig másokkal kellene együttműködniük. Ezért hagyom, hogy a gyerekek maguk döntsék el, kivel akarják megoldani a feladatot. (Természetesen vannak szempontok: pl.: csoportok létszáma, fiúk-lányok aránya stb.)

 

E) Felkészülési idő

           

            A fenti technikák jellegéből fakadóan hosszabb-rövidebb felkészülési időre van szükség. Elkerülhetetlen, hogy a felkészülés elején magyarul folyjon a szó, hiszen a tanulóknak ki kell találniuk, mit is mondjanak majd. Emellett nagyobb biztonságot ad nekik a jelenet eljátszásakor, ha néhányszor el is gyakorolhatják azt. Ilyenkor a tanárnak arra kell ügyelnie, hogy ne csak bohóckodás legyen a dologból. A felkészülési idő alatt csoportról csoportra járok, segítek, ha szükség van ötletekre, esetleg olyan szavakra, amit még nem tanultunk. Gyakran előfordul, hogy házi feladatnak adok fel hasonló szituációkat. A gyerekek ilyenkor vagy együtt készülnek fel iskola után, vagy külön-külön gondolkodnak a feladaton. Ilyenkor is adok néhány percet a következő órán, hogy eldöntsék, mit adjanak elő. A felkészülés természetesen zajjal jár. Rendszerint nagyon élvezik saját ötleteiket, hagyni kell, hadd játsszanak!

 

F) Előadás

           

            A jelenetek (párbeszédek) előadásakor a többi tanuló figyeli az éppen játszó társakat. Lehet adni feladatokat (pl.: hibák keresése stb.), de nem ajánlom, mert egyrészt a jegyzetelés alatt nem tudnak odafigyelni, másrészt nem tudják élvezni a látottakat. A játszó tanulókat is zavarhatja, ha észreveszik, amint a társuk éppen felírja a hibáikat. Inkább azt javaslom, hogy a többiek a jelenet elhangzása után mondjanak véleményt a látottakról. (Akár magyarul is!)

 

G) Hibajavítás, értékelés

 

            A szerepjátékok célja a beszédkészség fejlesztése. Ha minduntalan megszakítjuk, hogy korrigáljuk a nyelvi hibákat, egyrészt kizökkentjük a tanulókat a szerepükből, másrészt gátlásokat fejlesztünk ki bennük, hiszen nem mernek majd szabadon beszélni, félve az esetleges hibáktól. Természetesen a nyelvhelyesség is célja a nyelvoktatásnak, de ilyenkor nem ez számít. A jelenet eljátszása után a gyakran előforduló, rosszul rögzült nyelvi szerkezetekre érdemes kitérni (pl.: "Let's go" helyett rendszeresen "Go"-t mondanak stb.), vagy olyan kulturális tévedésekre, mint például, hogy az angolok nem kívánnak jó étvágyat, nem fognak kezet találkozáskor, vagy nem köszönnek "hellót" búcsúzáskor. Az egyéb hibák kijavítására bőven van alkalom, ha nem szerepjátékokat játszunk.

            A jelenetek értékelése legyen mindig pozitív, ösztönző hatású! Egy vagy több piros ponttal, esetleg ötössel is érdemes a tanulókat jutalmazni attól függően, milyen sikeresen oldották meg a feladatot. A legfőbb értékelési szempont a nyelvhasználat, vagyis az, mennyire használták az idegen nyelvet. Ösztönözni kell a tanulókat, hogy minél többet beszéljenek játék közben. Rossz megoldás nincs, elmarasztalást csak azok kapnak, akik elbohóckodták a felkészülési időt, és nem tudnak értékelhető produkciót felmutatni, vagy akik magyarul beszélnek az idegen nyelv helyett.

 

 

 

H) A tanár szerepe, humor és motiváció

 

            A tanárnak - amellett, hogy kitalálja, mi legyen a feladat -, segítő, motiváló szerepe is van. Mint már említettem, az alsóbb osztályokban egy-egy szerep eljátszásával mintát adhat, gátlásokat oldhat fel. Később a felkészülési időszakban ötletekkel segítheti a nehezebben boldoguló csoportokat, illetve szükség esetén a szótárt helyettesítheti, hogy ne a szavak keresgélésére menjen el a felkészülési idő. Ösztönzi a tanulókat arra, hogy minél szellemesebb megoldások szülessenek. Bátorítja a tanulókat az idegen nyelven történő megszólalásra, nem azt nézi, mi a hiba, hanem azt, mennyit tudnak már a tanulók. Biztosítja a jó hangulatot az órán.

            Maguk a drámatechnikák is, és a pozitív tanári hozzáállás is motiválják a tanulókat az idegen nyelv szeretetére. Amit szeretünk, azt szívesen csináljuk, és amit szívesen teszünk, az mélyebben rögzül, mint amit kényszerből, unottan kell elsajátítanunk. Egyéb jó tanári módszerek mellett ez is a sikeres nyelvtanítás titka.

 

Szakirodalom:

  • Alan Maley and Alan Duff: Drama Techniques in Language Teaching (Cambridge University Press, 1978)
  • Matheidesz Mária: The Name of the Game (Tankönyvkiadó, 1982)
  • Kaposi László szerk.: Drámapedagógiai olvasókönyv (Magyar Drámapedagógiai Társaság, 1995)
  • Kaposi László szerk.: Drámafoglalkozások gyerekeknek, fiataloknak (Magyar Drámapedagógiai Társaság, 1999)
  • Kaposi László szerk.: Játékkönyv (Magyar Drámapedagógiai Társaság)
  • Szücsné Pintér Rozália szerk.: Dráma - tanulás - játék (Candy Kiadó, Veszprém)

 

További szakkönyvek a http://www.drama.hu web oldalon